Brian Daley - Tron

VIP免费
2024-12-24 0 0 395.14KB 223 页 5.9玖币
侵权投诉
Brian Daley : Tron
------------------------------------------------------------------------------
--
ELSÖ FEJEZET
A Másik Világ is hatalmas; lakói számára a Rendszer határtalan.
Az Elektronikus Világ behálózza az egész Földet, és még túl is nyúlik rajta.
Az
információ számítógépes rendszerekben áramlik, mesterséges intelligenciák
dolgozzák
fel. A programok összehasonlítanak és kutatnak, leolvasnak és összevetnek;
már
nélkülözhetetlenné váltak a tudomány, az ipar, a nevelés és az államigazgatás
számára -
legalábbis korunk társadalmában.
A programok kihívást és szórakozást kínálnak a videojátékokban, melyek
semmiféle
kockázatot nem jelentenek az emberi felhasználóknak; nevelnek az óvodákban,
oktatnak az iskolák osztálytermeiben. Kiértékelnek és közvetítenek; gyakran az
ö
szavuk a döntö. Világuk hatalmas; a felhasználók általában kevesebbet tudnak
róla,
mint sejtenék.
A programok csak algoritmusok, mint ahogy az emberi lények is csak vegyi
anyagok
halmazai.
A fiú meg a lány a rikító színure festett gép elött álltak, melynek
képernyöjén tarka
színek fénymozaikja táncolt. Kitunöen játszották a videojátékot, ravaszul,
fürgén és
ésszel; a játék cseles fogásainak elsajátítása jó szórakozás volt, ám
szorgalmas munkát
és jókora odaadást igényelt. A képernyön digitalizált alakok háborúztak,
gyilkos
energiakorongokkal hajigálva egymást...
Valahol másutt - jóval közelebb, mint a fiú meg a lány hitte volna, és mégis
elképzelhetetlenül távol - két Harcos nézett egymással farkasszemet a
Játékmezön, a
Rendszerben. Az alakjuk emberi volt, de világítottak, az egyik pirosan, a
másik kéken.
Korongjukat halálhozó dobásra készen tartották, éberen figyelve a másikat.
Szoros,
kerekített feju sisakot viseltek, amely szabadon hagyta az arcukat, s térdig
érö csizma
volt rajtuk. Vállukat és karjukat páncél takarta. A páncél valami
futurisztikus
csúcstechnológia robotizált termékének tunt. Testüket fényminta hálózta be, a
vibráló
vonalak külsö áramkörökre emlékeztettek. A kék harcos neonfényu áramköre
világosabb kékben sziporkázott, mint testének többi része; ellenfeléé
melegebb
narancssárgában ragyogott.
Az aréna csak egy volt a sok közül a Játékmezö néven ismert Tartományban. A
harcosok léptékével mérve több száz láb volt az átméröje. A magasba ívelö
falak, amik
körülvették, teljesen simák voltak, s fénylö csíkok és panelek osztották
egybevágó
téglalapokra öket. A padló mértanilag hibátlan négyzetekböl állt, amiket
lüktetö
fénnyel égö vonalak határoltak. A Harcosok hozzá voltak szokva fantasztikus
környezetükhöz; nem sok figyelmet pazaroltak rá. Csak várakoztak éberen,
korongjukat hüvelyk- és mutatóujjuk között egyensúlyozva.
A Piros Harcos hirtelen megmozdult, s a lecsapó vipera fürgeségével dobott.
Pörgö
korongja, mely saját, aranyló fénnyel izzott, süvítve hasította a levegöt az
ellenfél felé.
A másik megpróbált kitérni, és hárítani a támadást a saját fegyverével. ám a
Piros
dobása gyors volt és ügyes. A Kéknek nem sikerült kivédenie, és a korong
eltalálta.
Elképesztö erövel szabadult fel a fegyverbe zárt energia, nekicsapta a Kék
Harcost a
Játékmezönek. A korong piros fénye túlragyogta a Harcos kék izzását, s lassan
elborította a fekvö alakot. A vesztes fél pillanatok alatt elhalványult, teste
szétbomlott,
elektronikus zörejekké hullott szét.
Mikor a folyamat befejezödött, a Kék Harcosnak nyoma sem maradt.
Messze-messze a Játékmezötöl a fiú a lányhoz fordult; bosszantotta, hogy
ilyen
könnyen legyözték.
- Játszunk még egyet?
úgy érezte, most már kielemezte a lány technikáját, és ezúttal biztosan nyerni
fog.
A lány vállat vont; kedvelte a fiút, és szeretett incselkedni vele.
- Jó, ha van még egy negyeddollárosod.
A pénzérme a játékautomatába került, ahol csatlakozott a többi millióhoz, amit
a
programok kerestek készítöiknek. Ezek a programok, meg a terep, ahol
játszódtak - az
ezernyi helyen felállított játékautomaták - a legforradalmibb újítást
jelentették a
szórakoztatóipar világtörténetében.
A gép oldalán az ENCOM cég márkajele díszlett, amit egyébként sokfelé lehetett
látni:
a legkülönfélébb számítógépeken és elektronikus berendezéseken, gyárakon és
kutatóközpontokon, felhökarcolókon és csekkfüzeteken. Az ENCOM volt az a
gazdasági nagyhatalom, amely a számítógépes forradalom élére állt, s
nemzetközileg is
vitathatatlanul vezetö szerepet játszott a mesterséges intelligencia kutatása
terén.
A Mezön idöközben már másik játék folyt. Leginkább talán a fallabdára
emlékeztetett,
ám a két ellenfél koncentrikus körök gyurujében állt, melyek a levegöben
lebegtek, és
ugyanolyan fénnyel izzottak, mint a Harcosok: az egyik kék volt, a másik
piros.
Mindkét Harcosnál energiacestus volt; hosszú, merökanál alakú kesztyu, ami a
labda
hajítására és elkapására szolgált. Fölöttük néhány méter széles, tükrözö
felületu korong
helyezkedett el: nem tartotta semmi, mégis egy helyben maradt.
A kisebbik Harcos idegesen várt. Joggal feszengett, hiszen Kék volt, azaz
programozó-
hivö. Nem volt hajlandó megtagadni elkötelezettségét azok iránt a misztikus
lények
iránt, akiket hajdan az egész Rendszer szolgált, ezért arra ítélték, hogy
addig játsszon a
Játékmezön, amíg el nem pusztul.
Márpedig ez a pillanat ugyancsak közelinek tunt. A programozó-hivö idegesen
toporogva várt. Eltökélte magát, hogy megtesz minden töle telhetöt; ez így is
van
rendjén egy programnál. Csakhogy az ellenfele Sark volt, a Parancsnok
Program.
Vörös Sark, a legyözhetetlen; Sark, a magas, kegyetlen Harcos, aki olyan
régóta nem
talált már legyözöre, hogy nem is tartotta számon diadalait. Sark volt a
Rendszer
nagyura, a Fövezérlö Program közvetlen alárendeltje. Sark feladata - és a
Fövezérlö
Program elsödleges célja - az volt, hogy nyomtalanul eltöröljék a programozók
iránti
lojalitást.
ádáz ábrázata elött bármelyik Harcos meghunyászkodna; minden vonásából
kegyetlenség sütött. A programok a Rendszer valamennyi tartományában látták
Sark
gyözelmeit, és jól ismerték a díszes, bordázott sisakot viselö alakot.
Figyelemmel
kísérték, ahogy kiírtja a Fövezérlö ellenségeit, és tudták, hogy vele
szembekerülni az
arénában biztos halált jelent.
A programozó-hivö egyik körgyuruje már eltunt, szétporladt egy korábbi
labdaváltásnál. Most azonban ismét elhajította sziporkázó fényu labdáját. A
gyilkos
ereju gócpontba surített energia fölfelé ívelt, lepattant a tükrözö
felületröl, s a
puskagolyó sebességével száguldott a várakozó Sark felé. Ekkor a vörös aurába
burkolózó Parancsnok Program megmozdult; könnyed legyintéssel felfogta
cestusában
a labdát. Arcát torz vicsor csúfította el, mintha azt kérdezné az
ellenfelétöl, csak
ennyire képes-e.
Sark nekikészülödött, és dobott. A labda visszapattant a tükörröl. A Kék
látta, hogy ha
el akarja kapni, át kell ugrania az üres térségen, ahol korábban a
szétégetett
energiagyuru húzódott - különben újabb körgyurut fog veszíteni. Nekifutásból
rugaszkodott el.
Csakhogy a programozó-hivö elszámította magát. Sark elöre tudta, hogyan fog
reagálni a helyzetre, és erre építette a tervét. A Kéknek épp csak sikerült
átugrania a
rést. Ahogy ott imbolygott a körgyuru legszélén, a labda telibe találta. A
szerencsétlen
programozó-hivö pillanatok alatt elektromos impulzusok miriádjává porladt.
Sark nevetése hideg volt és kíméletlen. A tomboló ereju szenvedélynél, ami az
ellenfelek legyözésekor fogta el, csak egy nagyszerubb érzést ismert. Gyöznie
kell,
amilyen gyakran csak lehet; az ellenség porba tiprása bizonyította, hogy ö a
Parancsnok Program, Sark. áramkörei vérvörös fénnyel felragyogtak, ahogy
lüktetve
végigáramlottak rajtuk az érzelmek.
Odafönt hatalmas, csillogó betuk materializálódtak a semmiben:
GYöZTES: PIROS - SARK!!
Felnézett diadala kihirdetésére, s élvezettel fürdött a piros fényben. Mély,
vészjósló
hahotára fakadt.
Mikor utána végigcsörtetett a Kiképzö Komplexumon, Sark nem nézett se jobbra,
se
balra. Körös-körül a Piros Elitszázad kemény, veszedelmes Harcosai pihentek
üldögélve vagy a falnak támaszkodva; egyesek már befejezték a mérközésüket,
mások
arra vártak, hogy kivonulhassanak a Játékmezöre, és újra megküzdhessenek
Sarkért
meg a Fövezérlö Programért. Tapasztalt veteránok voltak valamennyien, csak
biztosra
mentek; keményen edzettek, nem kértek és nem adtak kegyelmet a csatában.
Mikor
azonban Sark elhaladt mellettük, bizonytalanul fészkelödni kezdtek; így adták
meg a
tiszteletet szótlanul annak a Harcosnak, aki a legerösebbet is össze tudta
volna
morzsolni közülük.
Az egyik Piros megkockáztatott egy könnyed megjegyzést.
- Sark, öregem! Te forró vagy!
Sark úgy döntött, hogy nevet egy nagyot. A többi Piros ezt engedélynek vette,
hogy
csatlakozzon hozzá. Sark pedig tovább lépkedett, hatalma teljes tudatában.
Sark számára egyetlen érzés volt felemelöbb a Játékmezön tapasztalt
diadalmámornál.
Itt élte át elöször, roppant hordozósiklója fedélzetén, az emelvényen. Ezen
az
emelvényen szokott kapcsolatba lépni a Fövezérlö Programmal; innen merítette
az
energiát, amely muködtette, és hihetetlen eröket biztosított neki. Itt azonban
szó sem
volt örvénylö hullámokban feltörö harci dühröl; a Fövezérlö Programmal
szemben
még a nagyhatalmú Sarkot is meglegyintette a félelem fuvallata.
Megközelítette az emelvényt, fellépett rá, és megragadta a fogantyúkat. A
pódiumot
korlát szegélyezte derékmagasságban, amit bonyolult muszerek és gazdag
díszítöelemek
borítottak. A Parancsnok Program a csatlakozókba helyezte csizmás lábát, s
azonnal
elárasztotta öt az éltetö energia szédítö folyama. Az áramkörei csak úgy
szikráztak töle.
A Fövezérlö Program beszélt hozzá. Dallamos hangja mindenfelöl betöltötte az
emelvényrekeszt, s ez csak megerösítette Sark hitét az FVP mindentudóságában
és
mindenhatóságában. Mivel ö maga is olyan lény volt, akinek élete értelmét a
hatalom
jelentette, a Piros Harcos felismerte benne a gazdáját. Minden rendelkezésére
álló
eszközzel igyekezett elnyerni az FVP kegyét, amit nagyra tartott, ugyanakkor
azonban
meg is félemlítette.
- Kezdesz brutális lenni, Sark. Brutális és fölöslegesen szadista.
Az egész sikló belevibrált a szavakba. A csatlakozók izzottak az energiától.
amit Sark
mohó kortyokban szívott magába; a szeme üveges volt, akár a kábítószereseké.
- Köszönöm, Fövezérlö - Az istensége elégedett vele. Sark melle csak úgy
dagadt a
büszkeségtöl.
- Lehet, hogy hamarosan elkapunk néhány katonai programot - folytatta a
Fövezérlö. -
Érdekel a dolog?
Sark figyelme megoszlott az energiafelvétel eksztázisa meg a kérdés között.
- Hogyne. Szeretném összemérni magam egyikkel-másikkal - Lehunyta a szemét,
és
mohón fontolóra vette, micsoda kihívást jelentenének a legújabb programok,
amiket a
Fövezérlö a Központi Hírszerzö Irodától, a Szövetségi Nyomozóhivataltól és
más
kormányszervektöl fog be. - Jól jönne már egy kis változatosság. Az utóbbi
idöben ön
csupa könyvelöprogramot küldött nekem, meg hasonló habostortákat. Melyik
fegyvernemtöl lesznek?
- A légierö Stratégiai Központjából - jött a válasz. A Piros Harcos
árnyalatnyi
büszkeséget érzett benne.
- Nagyszeru - ismerte el Sark, még inkább elámulva. Azok között a programok
között
lesznek egypáran, akik belátják, hogy a Fövezérlönek igaza van, és nem
pazarolják a
huségüket értelmetlenül a programozókra. Ami viszont a többit illeti...
Sark szilaj gondolatai jólesön elidöztek azon, hogy mit fog csinálni a
többivel.
Sark titáni, csillogó hordozósiklója a Játékmezö Kiképzö Komplexuma fölött
lebegett.
A Rendszer léptékével mérve legalább hétszáz méteres volt. A föfedélzete lapos
volt,
mint egy anyahajó repülöfedélzete. A jármu keresztmetszete háromszög alakú
volt, bár
páncélzata, a konvex külsö burok meg a díszítöelemek ezt némileg leplezték.
Az
oldalából állt ki a híd felépítménye, amit valósággal elleptek a különféle
érzékelöantennák; egyesek rögzítve voltak, mások csuklós tengelyen forogtak.
Messze odalent, magában a Komplexumban, egy hosszú, gyér megvilágítású
folyosón,
amely mélyen a Játékmezö alatt húzódott, két tagbaszakadt ör egy ijedt,
zavart
programot kísért a börtönbe. Alacsony, pufók kereskedelmi program volt,
határozottan sebezhetönek látszott. Ennek ellenére kénytelen volt magára
ölteni a
kényszersorozott Harcosok vértezetét és féltunikáját. Az állományörök arcát
csaknem
teljesen eltakarta a csuklya; egyenruhájuk eltúlozta a vállszélességüket.
Energiabotokkal voltak felfegyverezve; a szerencsétlen fogoly már kóstolót
kapott
belöle, mire képesek ezek a botok, úgyhogy nem tanúsított ellenállást. De
azért tovább
hangoztatta az igazát.
- Nézzék, ez valami tévedés lesz! Én csak egy átalány-nyilvántartó program
vagyok!
Kölcsönökkel és kamatos kamattal foglalkozom; nem tudok játszani ezekben a
videojátékokban!
Az ör válasza kaján és cinikus volt; nem elöször hallott már hasonló
tiltakozást. Milyen
hamar szét tudnak hullani ezek a fickók, amikor a Fövezérlö kiragadja öket
megszokott, békés környezetükböl!
- Dehogynem tudsz, kisöreg! - fuvolázta az ör. - Én mondom neked, pedig nekem
van
szemem hozzá: született atléta vagy! - Jókorát lökött a programon. - Na
gyerünk!
A fogoly, Crom újra próbálkozott.
- Viccel? Én? Kifulladok, ha le kell szaladnom, hogy ellenörizzem az
elszámolásokat -
úgy tunt, az ör nem különösebben törödik vele. Crom elborzadt a gondolattól,
hogy a
Játékmezön kell harcolnia. - Hé, igazán; a programozóm, Mr Henderson
haragudni
fog! Nem kis hal, egy egész részleg tartozik a keze alá!
Az ör gúnyos fintora a hangján is érezhetö volt.
- Nagyszeru, még egy begolyózott szentfazék!
Crom felhagyott a tiltakozással. Az örök hozzáállása teljesen érthetetlen volt
- még a
programozók létezését sem voltak hajlandók tudomásul venni. Ez meg hogy
létezik? -
ismételgette magában. Crom képtelen volt felfogni, mi értelme van a
muködésnek, ha
nem a programozók utasításainak a végrehajtása.
Megálltak az egyik cella ajtajánál. Az örök minden tiltakozása ellenére
undorodva
belökték rajta szegény Cromot. Aztán az energiamezö elzárta a bejáratot, s az
ijedt,
mindenki által elfelejtett program magára maradt; egy világ omlott össze
benne. Kék
áramköreit kifakította a félelem.
A cella kicsi, szuk és alacsony volt, a falak nyomasztó, lélektelen
hangulatot
árasztottak. A falak benyúltak a cella térségébe, tovább fokozva a bezártság
érzését.
Crom, akit az ör nekilökött a szemközti falnak, megfordulni is alig tudott a
szuk
lyukban. Szemügyre vette a sivár kis helyiséget, és rájött, hogy nem lehet
benne
kényelmesen leülni, leheveredni, de még csak kinyújtózkodni sem. A falak
alakja és
görbülete gondoskodott róla, hogy a fogoly egy percre se feledkezzék meg róla,
hogy
rabságban van. A mennyezet átlátszó volt, és Crom megpillantott egy odafent
elhaladó
örjáratot.
A helyiség mindkét oldalán ablakszeru nyílások voltak, Crom bekukkanthatott
rajtuk a
szomszéd cellákba. Egy pillanatra minden nyomorúságát elfeledte, amikor
benézett az
egyiken, és egyenesen egy másik fogoly arcába tekintett. Az illetön szintén
Harcos
páncél volt, de az újoncok féltunikája nélkül. Szikár, rokonszenves arca volt,
kemény
lélekre valló, de mégis barátságos. Crom közelebb hajolt az ablakhoz.
A másik program szomorúan elmosolyodott.
- Szeretném azt mondani, hogy "Isten hozott", de itt nem lehet. Ilyen
körülmények
között nem.
Ez valahogy visszaadta Cromnak önuralma néhány morzsáját.
- Azt sem tudom, mi folyik itt! - jelentette ki.
Rabtársa közelebb húzódott, és szemügyre vette Cromot.
- Hiszel a programozókban?
A kérdéstöl Cromot megint nyugtalanság és zavarodottság fogta el. úgy érezte,
a
programozók fogalma annyira alapvetö, annyira magától értetödö a programok
számára, hogy teljesen fölösleges volna firtatni. Aztán rádöbbent, hogy itt, a
Kiképzö
Komplexumban erre a kérdésre számos különbözö választ kaphat az ember.
De azért azt felelte:
- Hát hogyne. Ha nincsen programozóm, akkor... akkor ki írt engem?
A másik fogoly komoran bólintott.
- Ezért vagy itt. A Fövezérlö Program mindannyiunkat összefogdos, akik még
hiszünk
a programozókban. Ha hasznosnak ítél minket, átveszi az összes funkciónkat,
hogy
még nagyobbra nöjön, de ha fölöslegesnek talál, akkor leküld ide a
Játékmezöre, hogy
szétlöjék a bitjeinket.
Az iszonyat teljesen lebénította Cromot; a felismerés sokkját zsibbasztó,
摘要：

BrianDaley:Tron--------------------------------------------------------------------------------ELSÖFEJEZETAMásikVilágishatalmas;lakóiszámáraaRendszerhatártalan.AzElektronikusVilágbehálózzaazegészFöldet,ésmégtúlisnyúlikrajta.Azinformációszámítógépesrendszerekbenáramlik,mesterségesintelligenciákdolgoz...

展开>> 收起<<
Brian Daley - Tron.pdf

共223页,预览45页

还剩页未读， 继续阅读

声明：本站为文档C2C交易模式，即用户上传的文档直接被用户下载，本站只是中间服务平台，本站所有文档下载所得的收益归上传人(含作者)所有。玖贝云文库仅提供信息存储空间，仅对用户上传内容的表现方式做保护处理，对上载内容本身不做任何修改或编辑。若文档所含内容侵犯了您的版权或隐私，请立即通知玖贝云文库，我们立即给予删除！

相关推荐

更多
立即下载
分类：外语学习 价格：5.9玖币 属性：223 页 大小：395.14KB 格式：PDF 时间：2024-12-24

开通VIP享超值会员特权

  • 多端同步记录
  • 高速下载文档
  • 免费文档工具
  • 分享文档赚钱
  • 每日登录抽奖
  • 优质衍生服务

作者详情

相关内容

更多

热门标签

人际关系 动力学连接体 力的合成 配电装置 高考理综 全宋诗作者索引 公务员考试
/ 223
评分 收藏
分享
立即下载 VIP免费下载
客服
关注